Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.

Az igazi művészet, mint a mozarti felhangzás, tökéletesen érthető, és tökéletesen megmagyarázhatatlan.

A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.

Van egy álmom: egy napon felkel majd a nemzet, és megéli, mit jelent valójában, ami a hitvallásában áll.

Aki gondolatait a valóban létezőkre irányítja, annak nincs ideje arra, hogy állandóan lefelé nézzen az emberek ügyes-bajos dolgaira, s a velük való tülekedésben irigységgel és rosszindulattal teljék el…

Mindenki vágyik valamire, miközben talán teljesen más képet mutat a világ felé.