Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.

Rád is tartozik az, ha a szomszédod fala lángol.

Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.

Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.

Remény nélkül az ember megszűnik létezni.