Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Egy dolgot nagyon szeretek az emberekben: a legparányibb reménytől is képesek szárnyalni.

Az élet elviselhetetlen lenne, ha örökké tartana.

Futok az életemért – még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.

Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?

Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.

Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.

Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.