Felnézek rád.
Az energiád és a lelkesedésed azután keletkezik, hogy belevágtál valamibe.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?
A lelkifurdalást ideig-óráig el lehet hessegetni, ám ahogy a Természet is állandóan újjáéled, ez is minduntalan visszatér!
A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.
A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.
Az olyan emberek, akik félnek valami ostobaságot megpróbálni, sosem jutnak messzire.
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.