A bölcsőbe egy ollót és egy seprűt tettek, melléje pedig egy Bibliát,  amíg a gyermeket meg nem keresztelték, hogy az ördögök ne lophassák el.

A szép mozdulat a szem zenéje.

Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos „hiszek”-kel kezdődik, sem a kételkedő „nem hiszek”-kel, hanem a tragikus „hinni akarok”-kal.

Igaz barát olyan, mintha második énünk volna.

A kéz, mely a bölcsőt ringatja, kormányozza a világot!

Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.