Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.

Semmi siránkozás sem tud hozzátenni egyetlen percet sem az életéhez, nem ad több szívverést, lélegzetet sem.

Mily szomorú a lélek, ha a szerelem miatt szomorú!

Az álom volt. Ez a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük.

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.

Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.

Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.

Hívj fel vagy látogass meg egy egyedül élő idős embert.

Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.