Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.

Nem arra születtünk, hogy józanul gondolkozzunk. Nem is hiszem én, hogy van köztünk józan gondolkodású ember.

Barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

Csak aki begyakorolta az egyedüllétet, az tud kettesben élni mással.

Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta.

Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.

Ha elhagy bennünket a józan ész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról.