Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.

Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.

A másik magányába nem szabad belegázolni.

A legnagyobb és egyben legkisebb uralom az önuralom.

A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.