Aki nem szereti önmagát, annak rendszerint igaza van.

A boldogsághoz vezető úton nem lehet lopott javakkal haladni.

Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: „Ki vagy te?”

Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk.

Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.

Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad.

A belső élet is lehet éppolyan változatos, sokoldalú és élményekben, kalandokban gazdag, mint annak az élete, aki országokat hódít meg, és ismeretlen világokat fedez fel.