Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.

Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.

Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.

Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.

Amikor valaki csalódást okoz, választhatsz: elkezdheted kritizálni, sértegetni és zavarba hozni, vagy pedig megpróbálhatod helyre hozni a problémát.

Kártyázz egyet.

Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.

Ma még gondolkodó, szenvedő emberi lények vagyunk, de holnapra szerves trágya lesz belőlünk, svédasztal a férgeknek.

Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (…) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.