Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.

Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.

Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.

Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.

Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled.