Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.

Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.

Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.

Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.

Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.

Az ismeretlenektől tartani kell. (…) Ismeretlenek pedig mindig vannak.

Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.