Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.
A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.
Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.
Időt vesztegetni nem egy olyan súlyos dolog. (…) Az élet nem egy rohanás, hanem egy célbalövészet. Nem a megtakarított idő számít, hanem az a képesség, hogy a célba találjál.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.
Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.
Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?
A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
Ha szeretitek az életet, (…) úgy ne pazaroljátok az időt, mert ez az az anyag, a melyből az élet készül.
A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság.
A jelenen kívül nincs semmink.
Nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.
A legfontosabb idő a jelen pillanat. A legfontosabb ember az, akivel éppen beszélek.
Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon – apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják.
Az itt és mostban minden benne van, amit valaha átéltél és amit majd át fogsz élni. A világ a jelen pillanatban teremtetik és pusztul el.
Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.
Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
Az idő nem vár.
Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.
Rohanó világunkban az idő a legfontosabb dolog, amit adhatunk valakinek.
Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.
Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe.
Egyetlen egyszerű baj van veled – azt hiszed, hogy bőven van időd.
A mágiában – és az életben – csak a jelen pillanat létezik, a MOST. Az időt nem úgy mérik, ahogy két pont közötti távolságot. Az „idő” nem múlik.
Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.
Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.
A múltat nem lehet megváltoztatni, csak azt, ami még előttem áll.
A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.
Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.
Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.
A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.
Nem az van hatással a jelenre, amit a múltban tettél, hanem amit a jelenben teszel, az teszi jóvá a múltat és változtatja meg a jövőt.
A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.
Az idő nem más, mint lét és nemlét kapcsolata.