
Minden, aminek értelme van, kínlódással jár.
Józan ész és szánom-bánom – ez a kettő mindig későn jön az életben.
Más fog parancsolni annak, ki önmagának engedelmeskedni képtelen.
Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos „hiszek”-kel kezdődik, sem a kételkedő „nem hiszek”-kel, hanem a tragikus „hinni akarok”-kal.
Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?
A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.