Az igaz ember a világ szemében esztelen.

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk.

Ezen a világon az emberek hamar ráunnak arra, ami nem érdektelen, és jóformán csak az köti le őket, ami unalmas.

Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.

Akivel találkoztál, az újra megjelenik, akit elengedtél, az visszatér. Ne tékozold el a kegyelmet, amit kaptál.

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.