KATÓ – a Katalin rövidült, kicsinyítőképzős formája.
Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága, mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk.
A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.
Az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.
Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az… azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.