
A nők természetükből adódóan titkolózóak, és jobb szeretik maguk őrizni a titkaikat.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Mind a soványság, mind a kövérség, egy adott embernél, mondjuk nőnél, feltételezi azt, hogy: nincs meg benne az egyensúly.
Ha már meg kell halni, legalább bátran haljunk meg. Ez kiborítja az ellenséget.
Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.