Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre.

Mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát, ha élni akar, ez a természet törvénye.

Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.

Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.

Valósággá válik, amit az emlékezetünkben megváltoztatunk, akár ismerjük ezt a valóságot, akár nem.

A harag rövid ideig tartó őrültség.