Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.

Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.

Csodálatos, ha a másik magától ért minket, de tudni kell segíteni is azzal, hogy kifejezésre juttatjuk az igényeinket.

Nem tudom boldoggá tenni, nem teszem boldoggá, és boldogtalansága nőttön-nő.

Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya.

Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti.