Józan ész és szánom-bánom – ez a kettő mindig későn jön az életben.
A kislányok nem olyanok, mint a plüssök, rajtuk nem lehet befoltozni a szakadásokat, amiket okozunk nekik.
Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.
A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!
A „való világ” józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.
Az egyik dolog, amire az ember rájön, ahogy öregszik, hogy nem minden barátja fog együtt megöregedni vele.