Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.

Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

A katonák (…) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.

Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik… – s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt… a lélekkel játszik, azt teszi tönkre… valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses…

Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.

Ha már ajándékot ad valakinek az ember, időt kell rá szánnia, hogy szép is legyen.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.

Tudtátok, hogy a szív két dobbanás között pihen – és akkor a legsebezhetőbb?