Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk.

Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”

A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.

Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.

A rossz szabadság mégiscsak jobb, mint a jó börtön.

Néha csak illúziók segítségével őrizhetjük meg az ép eszünket.