Olykor eleget szenvedünk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
– Nagyon-nagyon boldog vagyok.

a képzeletedért.

Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.

Ha azt hiszed, él egyetlen értelmes ember is, nem tudsz semmit az emberekről.

Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!

Egy dolog úgy elszaladni, hogy van, aki fusson az ember után. Egészen más dolog egyedül rohanni a semmibe.