
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
Az emberek úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz önmagaddal.
A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket.
Amint az ember megteremt valamit, többre vágyik. Az elég nem létezik.
Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.