Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.

Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.

Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.

A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.

Embernek lenni annyit tesz, hogy vannak kétségeink, és ennek ellenére is folytatjuk az utunkat.

A legtöbb ember azzal tölti az életét, hogy menekül az elől, amitől fél.