A csoda csakis azé, aki hisz benne.

Nem csoda, hogy az egész életünket végigálmodjuk. Ébren lenni, és mindent olyannak látni, amilyen… ezt senki nem bírná sokáig.

Egyes szavak elegánsak, mások megsebeznek és elpusztítanak, de mindegyiket ugyanazokkal a betűkkel írjuk.

Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája.

Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.

Amikor elbúcsúzunk egy nőtől, megcsókoljuk, majd könnyedén búcsút intünk. Ha azonban elbúcsúzunk a nőtől, kihasad belőlünk egy darab.

Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.

Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.