Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

A barátok akkor is vigyáznak az emberre, amikor nem látja be, hogy szüksége van rájuk.

A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.

Néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen tovább kell menni.