Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.

Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.

Akinek fáj a foga, az azt hiszi, hogy akinek nem fáj a foga, az boldog.

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.

Az ember fejlődésének sem használ jobban, mint a krumpliénak, ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre.

Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.