Kezdem úgy érezni, hogy egy ember bölcsességének mértéke a tanácstalansága.

Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.

Vannak emberek, akiknek abban telik kedvük, hogy felebarátaikat – rendszerint minden ok nélkül – bemocskolják.

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.

Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk.

Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik.

Az ember útja állandóan keresztezi egymást másokéval. Így működik a világ. Összeütközünk, és valakinek néha bántódása esik.

A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.