Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.

Az emberi értelem képes megbocsátani bármi rosszat. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne hagyatkozzunk rá.

Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?

Ha barátra van szükséged, neked is barátként kell viselkedned.

Az ember azt utálja legjobban a másikban, amit önmagában se szeret.

Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.

Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.