Határokra szükséged van (…), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Mi a halál? Egy fokkal közelebb kerülök a nyugalomhoz, és talán kettővel közelebb a csendhez.

Az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.

Az olyan ház, amely belülről repedezik, előbb-utóbb összedől.

A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak.