A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.

Egy álomnak elérhetetlennek kell maradnia, vagy legalábbis nem könnyen elérhetőnek. Ha túl könnyű megvalósítani, már nincs is értelme.

A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.

Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás, hanem én – a szívemmel.

Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.