– Mondja már meg biztos úr, Budán vagyok vagy Pesten? – kérdi az öreg parasztbácsi az utcasarkon posztoló rendőrt.
– Hogy lehet ilyen hülyét kérdezni?
– Mit tegyek, hisz csak maga van itt egyedül.
– Mondja már meg biztos úr, Budán vagyok vagy Pesten? – kérdi az öreg parasztbácsi az utcasarkon posztoló rendőrt.
– Hogy lehet ilyen hülyét kérdezni?
– Mit tegyek, hisz csak maga van itt egyedül.
Az életnek nem célja, hanem értelme van.
Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.
A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint két hónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.