Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk.

Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

A pénz igazán keveset ad a boldogsághoz.

Adj elsőbbséget valakinek egy bejáratnál.

Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (…) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.

Az ismeretlen jövő az egyetlen komoly ösztönző erő ezen a világon: benne szunnyadnak mindazok a titkok, melyek értelmet adnak az életnek.

A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is.