A gondolat elhal, mihelyt szavakban ölt testet.

A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.

A világon bárhol várhatja az embert varázs, de azért nem sokkal valószínűbb egy párizsi kávézóban rálelni, mint egy mumbai nyomortelepen?

Adj az embereknek még egy esélyt! De ne többet!

A boldogság, éppúgy, mint a szeretet: tünemény. Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben, akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte.

Nem helyes dolog hátratekinteni, amikor utunk előre visz!

Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.