Nincs nagyobb vakság, mint az értetlenség.

Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta.

Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.

Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.

Fontos, hogy az ember komolyan vegye a munkáját, független legyen, és ne csupán a szórakozással töltse a mindennapjait.

Bármennyire szereti két ember egymást, ahol nincs fizikai kontaktus, ott a szerelemnek sincs értelme.

Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.