A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült.

Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.

Jobb messziről tisztelni a múltat, mint visszahozni.

Ha valaki mindenáron el akarja érni az anyagi világtól való szabadságot, ennek az akarásnak is a rabjává válhat.

Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.

A szeretet mindenek fölött való, a szeretetben nem fér meg a gyűlölet – de a tévedés igen.