A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni – a versekből, az irodalomból is azt kellene.

A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.

Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.

Ostoba dolog sorsodat másokéhoz fűzni.

Ha elvesszük a bizalmat egy kapcsolatból, akkor mi értelme a kapcsolatnak?

Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.