Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.

Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.

Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

Nem hagyatkozhatsz a látásodra, ha a képzeleted homályos.

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.