
Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.
Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.
A szavakra nem szabad odafigyelni. Azt kell nézni, mit csinál a személy. Így lehet megtudni az indítékokat.
A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.
Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.