Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.

Minél többet osztozol az emberek örömében és bánatában, annál közelebb kerülsz hozzájuk.

Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.

Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat.

Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.

Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?

Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá.

A mai nap az a holnap, amin tegnap aggódtál.