Ha csak a világot látjuk, csupán az élet egyik felét szemléljük.

A mennyországot a klímájáért, a poklot a jó társaságért részesítem előnyben.

Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata.

Ha fejlődni akarunk az életben, meg kell értenünk, mi a különbség „jó” és „jobb” között.

Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.

Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.

Csak elképeszt az, ahogy egy ember élete egyik pillanatról a másikra ennyire képes megváltozni. A lehető legrosszabbról a lehető legjobbra. Csak úgy.

A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!