Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!

A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.

Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.

A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.

Nem az elkövetett rossz alapján ítélnek meg minket, hanem a nem elkövetett jó alapján.

Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.

Nagyobb merészség kell a kitéréshez, mint az összecsapáshoz.