Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?

Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.

Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni – ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.

Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.

Ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.

A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.