Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

A nőnek, aki nem használ parfümöt, nincs jövője.

Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.

Testvérek is gyűlölhetik és megvethetik egymást. Ilyesmi előfordul, bármilyen borzasztóan is hangzik. De az ember nem beszél róla. Jobb eltussolni. Jobb nem is tudni róla.

A szerelemben csak a jelennek van jelentősége. Aki a múltat firtatja, nem szeret igazán.

Attól, hogy valami felemészti az embert, még nem fogja feladni. Attól, hogy valami nehéz, még nem legyintünk rá, és fordítunk neki hátat.