Szülők mondták, hogy a gyerekek jól teljesítenek, de az osztályzatok mást mutattak.
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti.
Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk.
Ahelyett, hogy azért aggódsz, mit csinálsz, ha nem jön el, talán elkezdhetnél azon tépelődni, mi lesz, ha eljön.
Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tűrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.
Mindent könnyebb megtanítani, mint azt, hogyan legyen az ember… boldog.