A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.

Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Az ember legnagyobb kincsei az illúziói.

Semmi sem olyan értékes, mint ami te vagy másokban, és a többiek tebenned.

A boldogság egy jó kirándulás gyönyörű, ismeretlen hegyek között.

Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.

Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat.

Mindig a tilosra törekszünk, és a megtagadott dolgokat kívánjuk.

A megvilágosodás csupán annyit jelent, hogy a képek között soha többé nem feledkezünk meg a tükörről.