Az ember az én föladásával lelhet rá a legmagasabb rendű, legtartósabb örömre az életben. Ami pedig a halált illeti, a halál adja az élet értelmét.

A jövő felé haladás elképzelhetetlen a múltba vetett pillantás nélkül.

Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán.

Erőt, bátorságot és önbizalmat nyersz minden olyan alkalommal, amikor valóban megállsz, hogy a félelem arcába nézz – ehhez azonban olyat kell tenned, amit úgy vélsz, nem vagy képes megtenni.

Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?

Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.