Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belső világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté.

Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.

Elég volt, nem akarok többet bérrabszólga lenni!

Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek.

A politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet.