Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.

Egy meghallgatáson soha nem a legjobb színész nyer. Soha. Különösen a tévében nem. Az kapja meg a munkát, aki képes rá, hogy mindennap megbízhatóan teljesítsen.

A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat – valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.

Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van – a szerelem csak egy a sok közül.

Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?

Akkor tudhatjuk valakiről, hogy illik hozzánk, ha a dolgok, amelyeket nem kell elmondania, fontosabbak azoknál a dolgoknál, amelyeket el kell.

Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.

A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.